2015. október 29., csütörtök

Költözünk.

Mármint a könyves gondolataim és a blog egy része.  IDE. Sziasztok.

2015. január 1., csütörtök

2014.

Tavaly - illetve a bejegyzés megjelenésekor már a tavaly előtt állja meg a helyét - nem írtam összegző bejegyzést sok egyéb okból, de főleg mert lusta voltam, de íme a 2014-s év olvasottjai és beszerzettjei.

Mit olvastam?



Az ajándék molyos prémium tagságnak köszönhetően azt is meg tudom mondani, hogy körülbelül 11020 oldalt olvastam el, bár az igazság az, hogy az Interjú a vámpírral egy része még hátra van, de mivel ebookban olvasom, ennek befejezésében megakadályozott a technika ördöge - lemerült az olvasó - így az 2015-re marad. Amikről már írtam, arról ITT olvashattok bővebben, amiről nem, az majd 2015 elején fog sorra kerülni. :)

Két olyan könyvem volt ebben az évben, amit félbehagytam  - majdnem oldalra pontosan félbe -  ilyen vagy olyan okból. Az egyik Lori Nelson Spielman Álomlista című könyve, a másik pedig Cassandra Clare hercegnője. Előbbi nem hozott lázba annyira, hogy magammal hurcoljam a könyvet,  esténként pedig inkább sorozatot néztem, utóbbit pedig a munkahelyemen olvastam e-bookban amikor szüneteltem // volt időm, de az utolsó hetek picit zűrösek voltak, én pedig abbahagytam. Mindkettőhöz visszatérek majd. :)

Beszerzés



Nem volt túl gazdag év a könyvvásárlás tekintetében, de néhány sorozatot, így az Éhezők viadala trilógiát és a Tűz és Jég dala sorozat eddig megjelent részeit be is szereztem. Utóbbiból először csak az első könyvvel próbálkoztam, aztán az hozta a többit, így karácsonyra az utolsó kettőt kértem az öcsémtől. Beugrott még a kosárba időnként 1-1 előrendelés vagy az Ulpius kiadó akciói során néhány darab (A 10-s akcióban is rendeltem, de azokat nem polcoztam, így nem is tudom pontosan, hogy mik, de ha már itt járunk ide jön még +10 könyv, közte a Pretty Little Liars könyv is. Jövőre ezen a rendszeren is változtatni kell. :) ) 
Jodi Picoult könyveit eddig mindig e-bookban olvastam, de ezt egy anyáékkal megejtett Tesco körút megváltoztatta, ott estek be ezek az ajándék könyvek. 
Gaiman, Hamilton, Hill és Fable könyvek előrendelése már szinte természetes volt. Az eddigiek is megvannak, az újakat sem hagyom ki. :)

Boldog és könyvekben gazdag új évet kívánok mindenkinek! :)

2014. december 31., szerda

Csökkentsd a várólistádat 2015!

Újra belevágok, igen. Miért ne? 2012-ben nem sikerült, 2013-ban igen, 2014-ben megint nem, de majd 2015-ben :) Jó válogatás volt a tavalyi, de a Tűz és jég dala sorozattal megfúrtam a nyári olvassunk el sok-sok könyvet projektemet, amit egyébként egyáltalán nem bánok. Megérte. :)

Íme a mostani listám. Alternatív nincs, cserébe jól átgondoltam ezt a tizenkettőt. 



Elég vegyes a polc, de hátha sikerül teljesíteni. :) Olyanokat tettem rá, amiket régóta el szeretnék olvasni vagy olyan írókat, akiktől minden évben olvasok 1-2 könyvet, esetleg újonnan felfedezett kedvencek. :)

A képek kattintásra megnőnek, jelentkezni pedig ITT tudtok, éspervagy molyon ITT.

Hajrá! :)

2014. november 5., szerda

George R. R. Martin: A tűz és jég dala I-III.

Értékelés: 5*

"A Trónok harca lebilincselő fantasy, amely klasszikus lovagkirályságot tár az olvasó elé: Westeros fölött valaha a sárkánykirályok uralkodtak, ám a Targaryen-dinasztiát 15 évvel ezelőtt elűzték, és most Robert Baratheon uralkodik hű barátai, Jon Arryn, majd Eddard Stark segítségével. A konfliktus középpontjában Deres urai, a Starkok állnak. Olyanok, mint a föld, ahol születtek: makacs, kemény jellemű család. Szemünk előtt hősök, gazemberek és egy gonosz hatalom története elevenedik meg. Ám hamar rá kell ébrednünk, hogy ebben a világban mégsem egyszerűen jók és gonoszok kerülnek szembe egymással, hanem mesterien ábrázolt jellemek bontakoznak ki előttünk különböző vágyakkal, célokkal, félelmekkel és sebekkel."

"A tűz és jég dalának második könyve, a Királyok csatája az uralkodóját vesztett Westeros birodalmában veszi fel a történet fonalát. Hat királyi ház száll síkra a trónért folyó küzdelemben. Az utódlásért vívott harc vérfertőzés és apagyilkosság, alkímia és merénylet díszletei között zajlik egy olyan földön, ahol a dicsőség árát vérben mérik.
Martin a fantasy mestere. Kimeríthetetlen fantáziával megírt históriái középkori mintákból merítenek ihletet, és a láthatóság határát súroló plasztikussággal jelenítik meg fiktív világukat. A sodró, szofisztikált történetvezetés, az árnyalt karakterábrázolás és a szexualitásnak a fantasy műfajában szokatlanul nyílt kezelése is fontos szerepet játszik abban, hogy Martin sikert sikerre halmozó újítóként vonulhat be műfaj történetébe."

"Az első részben, a Trónok harcában megismertük Westeros ősi királyságát, amelyet könyörtelen hatalomvágya marcangolt. A Királyok csatájában kiéhezett ragadozóként söpört végig az uralkodóját vesztett birodalmon a háború, a mágia és az őrület. A Kardok vihara képes még tovább fokozni a feszültséget és még sokkolóbbá tenni Westeros történetét: most közeledik tetőpontjához a hatalomért folytatott embertelen küzdelem. A megosztott, megtépázott királyság eddigi legszörnyűbb ellenségével kénytelen szembenézni, amely a síron túlról érkezik…"

Mivel a három részt egymás után daráltam le a nyáron - vagy annak nagy részében - így arra a döntésre jutottam, hogy ezekről együtt fogok írni és nem egyenként. Az is efelé billentette  a mérleget, hogy elég szorosan követik egymást a könyvek, nincs közöttük nagy szakadék és nekem néha olyan, mintha nem is a folytatást, hanem ugyanazt olvasnám még mindig, ami nekem nagyon tetszik, csak akkor problémás, amikor a következő még nincs a birtokomban - pl most, amikor az öcsémnek benyújtott karácsonyi kívánságlistámra feltettem az eddig megjelent kötetek maradékát, azaz a negyediket és az ötödiket. Az összeg fix, ezek meg beleférnek, szóval hiába pampog, hogy hol itt a meglepetés. :D Na, vissza  könyvekhez. 

Nagyon-nagyon sokáig lebeszéltem magam a sorozatról. Akkora "hype" volt és van körülötte, hogy egyszerűen nem akartam szeretni, plusz sem a fantasy sem a lovagkorszak nem áll hozzám közel és a Gyűrűk Ura filmekkel és könyvekkel sem barátkoztam még össze. Innen indult a kapcsolatunk, aztán egy este beleolvastam, körkérdést intézte a twitteresekhez és megvettem az első könyvet, ami annyira tetszett, hogy csak nehezen tudtam letenni - egyébként az egyik könyvnél konkrétan nem szálltam le Ábelék megállójában a buszról :D - és egészen magába szippantott ez a világ.

Nagyon tetszik, hogy mindig más szereplő szemszögéből látjuk a dolgokat, mert így egyáltalán nem válik unalmassá a történet, inkább szép lassan összeáll a történet és néhány ármánykodás még idegtépőbbé válik. Azért azt nem bántam, hogy nem minden áll össze időben. Voltak naaagy nagy meglepetések és pofára esések, néha kifejezetten haragudtam Martinra és egy idő után nem mertem senkit megszeretni igazán. (#TeamStark (Beleértve Johnt is) szóval el tudjátok képzelni, hogy az első 3 könyv során mit éltem át... Egyébként a harmadik könyv vége felé Jameit is megszerettem, végre kezdett több dimenzióssá válni Cersei szeretőjéből.)

A negyedik és az ötödik részt öcsémtől kapom meg karácsonyra, szóval még várnom kell rájuk egy keveset, de megéri és tényleg  engem lep meg a legjobban, hogy ezt leírtam. :)

2014. november 2., vasárnap

Neil Gaiman - Terry Pratchett: Elveszett próféciák

Értékelés: 5*

"Isten hét nap alatt teremtette a világot. 

Az Ördög hét nap alatt elpusztíthatja azt… már ha sikerül neki.

Ismerkedjünk meg Adammel, az Antikrisztussal, akit elcseréltek: az Apokalipszis Négy Motorosával, akik bőszen igyekeznek beteljesíteni az Armageddont, egy démonnal és egy angyallal, akik szívesen megakadályoznák ezt; és Anatéma Apparáttal, bizonyíthatóan boszorkánnyal, akinek kezében ott a kulcs, de még nem tudja ezt, ráadásul üldözőbe vette az újjáalakult Inkvizíció…"

Az igazság az, hogy bajban voltam az értékeléssel, mert ezt a könyvet egyszer már félbehagytam, mert nem voltam hozzá megfelelő hanguatban. Neil Gaiman és Terry Pratchett stílusa együtt engem Moore-ra emlékeztet, ő pedig nem mindig passzol hozzám. Végül újrakezdtem és a 4 napos ünnep elején ki is végeztem. Így, második nekifutásra nagyon tetszett, sőt... :)

Imádtam a történetet, a stílust, a karaktereket, főleg a két angyalt Azrafielt és Crowleyt. :) Nos, ők azért nnyira nem naivak és butuskák, mint Moore angylai. Az "Ők" remekül el lettek találva, Adam karaktere pedig remek, de néha azért féltem, hogy véfül is eljön az Apokalipszis. 

A vége pedig...nos...annak a csomagkihordó miatt örültem a legjobban. Szép kis csavar volt, a Newtnak küldött csomag pedig csak tetézte a dolgokat. :) 

Aaah, annyi minden tetszett még, hogy még több spoiler mellett felsorolhatnám, de nem teszem. Kellően kifacsart és szürreális történet, tökéletes szórakozás volt. :)

2014. október 31., péntek

Neil Gaiman: Szerencsére a tej

Értékelés: 5*

"Szerencsére egy apa pontosan tudja, mi a kötelessége, ha megtörténik a katasztrófa, azaz elfogy a tej, s így a gyerekek nem tudják mivel enni a reggeli kukoricapelyhet. Megacélozza magát, és megkísérli a lehetetlent: tejet hoz a boltból.

Szerencsére az apák leleményesek, és mindig akad egy segítőtársuk, így még az űrbéli idegenek, vérszomjas kalózok és egyéb kekeckedők sem tudják meghiúsítani a küldetésüket, közben pedig egyik kaland a másik sarkára tapos.

Szerencsére a tej tejhatalmúnak bizonyul. Szerencsére Neil Gaiman fejéből ismét kipattant egy „eszelős” történet, amelyben szerepet játszik az időutazás és az időjárás, énekelnek a dinoszauruszok és durcáskodik egy isten, valamint bizonyítékot kapunk arra, hogy apa csak egy van."

A könyv, amit előrendeltem, mert tudtam, hogy ez nekem kell, pedig nem megkezdett sorozatom része, a könyv, amin édesanyám nagyon jókat nevetett, mert rajzos, kevés szöveges, inkább mesekönyv, mint regény, a könyv, amivel kapcsolatban a csoporttársam ódákat zengett, a könyv, ami alig 1 óra alatt, párizsis-sajtos pirítóst csipegetve, teát iszogatva is elolvasható.

Mókás, hihetetlen, szórakoztató, csodddáááásak az illusztrációk és nagyon jókat mosolyogtam rajta. :) Kicsiknek és nagyoknak egyaránt a kezébe adnám. :) Miért ne? :) Nagyon Gaiman. 

2014. október 28., kedd

Suzanne Collins: Futótűz

Értékelés: 4*

"A Kapitólium dühös. A Kapitólium bosszúra éhes. A Kapitólium vért akar látni. És az igazi harc csak most kezdődik. 

Katniss és Peeta megnyerték az Éhezők Viadalát, így ők és családjaik megmenekültek az éhezéstől, de a fiatalok nem ülhetnek nyugodtan a babérjaikon. Vár rájuk a hosszú Győzelmi Körút, ismét csak a tévénézők árgus szeme előtt. A kötelező udvariaskodás unalmát azonban döbbenet és félelem váltja fel, amikor hírét veszik, hogy lázadás készül a Kapitólium ellen. Snow elnök sosem habozott lesújtani az engedetlenekre, és most is ott csap le, ahol senki sem várja. Emberek halnak meg, családok lesznek földönfutók, Katniss és Peeta pedig újabb küzdelemre kényszerülnek, ahol a tétek még nagyobbak, mint korábban."

Én, aki tökéletesen elzárkóztam ettől a sorozattól mégis megnéztem a filmet, majd megvettem a három kötetet egy akció keretein belül és 1-2 idegesítő dolog ellenére még úgy is gondolom, hogy ez nekem tetszik. Ki érti ezt... Az első részről ITT írtam. 

Nekem az első kötet jobban tetszett, bár nem tudnám megmagyarázni, hogy miért. Ezt néhányszor szívesen a falhoz csaptam volna, máskor viszont faltam a lapokat és annak ellenére, hogy láttam a filmet, mégsem tartottam unalmasnak. 

Ami tetszett benne: pörgős a történet, érdekesek a kialakult kis csapatok, engem ért néhány meglepetés olvasás közen.

Ami nem tetszett: Katniss viselkedée Peetával szemben. Az oké, hogy meg akarta védeni, de az egész románc rész grrr. Néha úgy megráztam volna... (Igen, Team Peeta egyelőre, aztán majd a 3. résznél meglátjuk, hogy mi lesz. Gale-t is szeretem, de neki még nem jutott sok szerep.)